Azon a reggelen, amikor az új tanárunk Bevezetés a jogba Belépett az osztályba, első dolga az volt, hogy megkérdezte egy diák nevét, aki az első sorban ült:
- Mi a neved?
- Juan vagyok, uram.
– Hagyd el az órámat, és soha nem akarom, hogy visszajöjj! – kiáltotta a váratlanul szigorú professzor.
John értetlenül állt. Amikor reagált, esetlenül felállt, összeszedte a holmiját, és kiment az osztályból. Mindannyian féltünk és felháborodtunk, de senki nem szólt semmit.
- Rendben van. Most igen! Mire vonatkoznak a törvények?
Még mindig féltünk, de apránként elkezdtünk válaszolni a kérdésére. Valaki megjegyezte: "Hogy rend legyen a társadalmunkban." A professzor rávágta: – Nem! Egy másik hozzátette: "Hogy teljesítsem őket." A professzor ismét azt válaszolta: "Nem!" Valaki más javasolta: "Hogy a rossz emberek fizessenek a tetteikért." "Nem!! De nem tudna valaki válaszolni erre a kérdésre?! – kiáltotta, fokozva a feszültséget a szobában. Végül egy lány félénken azt mondta: "Hogy legyen igazság."
A professzor elégedetten kiáltott fel: „Végre! Azaz. Hogy legyen igazságosság. És most minek az igazságszolgáltatás?
A tanítás egy felejthetetlen óra mögött
Annak ellenére, hogy felzaklatott minket a hozzáállásuk, továbbra is azt válaszoltuk: „Az emberi jogok védelme érdekében” volt az egyik legpontosabb válasz. A tanár jóváhagyta a „Nos, mi van még?” Ezután ezt halljuk: „Különböztetni a jót a rossztól” és „jutalmazni azokat, akik jót tesznek”.
A tanár ezután közvetlen kérdést tett fel: «Helyesen jártam el, amikor kizártam Juant az osztályról?«. Mindannyian csendben maradtunk, ellentmondásos erkölcsökkel. „Határozott és egyhangú választ szeretnék kapni” – ragaszkodott hozzá. Végül mindannyian azt kiáltottuk: „Nem!”. Konszenzusunkat hallva megkérdezte: "Elmondható, hogy igazságtalanságot követtem el?" Azt válaszoltuk: Igen!
A tanár ekkor árulta el órája célját. Komoly tekintettel így szólt:Miért nem tett senki semmit ez ellen? Miért akarunk törvényeket és szabályokat, ha nincs bátorságunk a gyakorlatba átültetni? Mindannyian kötelesek cselekedni, ha igazságtalanság szemtanúi vagytok. Minden. Soha többé ne maradj csendben!
Rám bámult, és azt parancsolta: – Menj, keresd meg Juant.
Azon a napon ügyvédi pályafutásom egyik legpraktikusabb és legjelentősebb leckét tanultam meg. Az igazságosságot nemcsak a törvénykönyvek határozzák meg, hanem a mindennapi cselekedeteink is.
Az igazságosság pillérei: Filozófiai és erkölcsi elmélkedések
Az igazságszolgáltatás nem korlátozódik a merev törvényekre és rendeletekre. Az olyan nagy gondolkodók, mint Platón, az igazságosságot alapvető erénynek, a lelkünk és a társadalom részei közötti harmóniának tekintették. E görög filozófus szerint A tisztességesség azt jelenti, hogy úgy viselkedünk, ahogyan valójában vagyunk., tiszteletben tartva belső lényegünket.
Egy másik nagy gondolkodó, Aquinói Tamás úgy határozta meg az igazságosságot, mint „mindenkinek meg kell adni a neki járót”. Ez nemcsak jogainkat foglalja magában, hanem saját magunk és másokkal szembeni kötelezettségeinket is.
Mit jelent igazságosnak lenni önmagaddal szemben? Arra utal fogadd el hibáidat, tiszteld magad és ismerd fel értékeidet. Az igazságosság önmagában kezdődik, és csak ezután terjedhet ki másokra.
Az igazságosság az interperszonális kapcsolatokban
Az igazságossághoz nemcsak bátorság kell, hanem empátia is. Ahogy egy ismert filozófus édesanyja kérdezte tőle: «Igazságosnak tűnne számodra, ha valaki ezt tenné veled?„Ez az elmélkedés segíthet a legmélyebb etikánkhoz való kapcsolódásban és igazságosabb döntések meghozatalában.
A mindennapi kapcsolatainkban az igazságosság magában foglalja hallgass meg másokat, ismerd fel szükségleteiket, és ennek megfelelően cselekedj. Ez különösen szükséges családi, munkahelyi vagy társadalmi helyzetekben, ahol az érzelmek elhomályosíthatják érvelési képességünket.
Az igazságosság megtanulása nem csupán erény, hanem gyakorlat is állandó, amely önértékelést és folyamatos tanulást igényel.
Az igazságtalanság elleni fellépés fontossága
Juan története felfed valami lényegeset: Az igaz igazságosság nem passzív. Ehhez cselekvésre, bátorságra van szükség, és néha szembe kell menni vele. Amikor igazságtalanság tanúi vagyunk, nézők maradunk, vagy cselekszünk? Ez az a kihívás, amellyel folyamatosan szembe kell néznünk.
Az igazságosság is beletartozhat szembeszálljunk saját előítéleteinkkel. Előzetes döntéseink tudata az első lépés a tisztességes és pártatlan döntések biztosításában.
A mély igazságérzet nemcsak világos korlátok felállítását jelenti, hanem azt is fogadja el a sokszínűséget és törekszik a harmonikus együttélésre.
Az igazságosság nem csak egy elvont fogalom, hanem gyakorlati eszköz a kiegyensúlyozottabb társadalmak felépítéséhez. Az igazságosság gyakorlása a mindennapi életben, akár úgy, hogy kiállunk valaki más jogaiért, akár könyörületesebbek vagyunk önmagunkkal szemben, közelebb visz egy igazságosabb és humánusabb világhoz.