Valami gyakori dolog, és bármennyire is általános, nem szokjuk meg: naponta írott naplóink között megjelennek 20 és 30 nekrológ akik Navarrában, Pamplonában halnak meg. Vannak, akiket ismerünk, mások vezetéknevét ismerjük, és sokszor van, aki a környékünkről, környezetünkből, családunkból származik...
Az emberek meghalnak, de nemcsak mások halnak meg, egyszer rajtunk lesz a sor, és azon a napon részesei leszünk azoknak, akik elítélik az embereket, hogy abbahagytuk az életet. Micsoda szorongást kelt bennünk, ha csak rágondolunk! De ez az igazság. Egyes olvasók abbahagyják ennek a cikknek a olvasását, és elszalasztanak egy fontos alkalmat, hogy elmélkedjenek egyikük, önmaga halálán; Ahogy ez másokkal is megtörténik, valamikor mi is sor kerül ránk.
Jó észben tartani és nem elfelejteni, hanem azzal nyugodtan, békével és nyugalommal. Ennek vége, és az a fontos, hogy megbánás nélkül, „jó dolgokkal és személyes elégedettséggel teli kezekkel” érkezzen.
Az emberi kapcsolat a halállal
Nehezen fogadjuk el a halál ezen tényét, mintha már korábban is felmerült volna a névadás, és ezért nem beszél róla senki. Kulturális tabu: egyesek fán kopogtatnak, mások azt mondják, hogy „kérem, váltsunk témát”; és sokan magánéletükben látják a ma elhunytak korát, és azt mondják magukban: "Ő idősebb nálam, normális, hogy meghal", "egyidős velem!..." és, gombócot kapunk a torkunkban. Csak az intimitásban ritualizáljuk a tényt minden alkalommal, amikor újságot olvasunk.
Sokan a halált negatív megszállottsággá változtatják. Mintha nem gondolnék rá, soha nem jönne el, vagy fordítva: egyre többet gondolkodva - megszállottság -, ellököm magamtól és megszabadulok tőle. Ezzel a témával a kultúrában olyan emblematikus alakok foglalkoztak, mint pl Buddha vagy Dalí, aki kijelentette: "Egyre kevésbé félek a haláltól, mert eljövök, hogy katolikus hitem legyen, és hinni fogok a lélek halhatatlanságában."
Kulturális és filozófiai perspektívák
A halál és a halhatatlanság témájával a történelem során különféle filozófiák, vallások és kultúrák foglalkoztak. Egyes kultúrák az életet és a halált ugyanannak az éremnek a két oldalának tekintették. Például a sztoikusok úgy vélték, hogy a halálra való felkészülés az élet művészetének csúcspontja, amit mottójuk is tükröz: "memento mori", ami azt jelenti, hogy "emlékezz, hogy meg fogsz halni".
Epikurosz ezzel szemben azt fejezte ki, hogy "amíg vagyunk, a halál nincs, és amikor a halál van, mi nem." Ez a filozófia megtöri a tabut, és a halál bizonyosságát mindennapi életünk perifériájára helyezi, lehetővé téve számunkra, hogy teljesebben éljünk.
Hogyan befolyásolják a hitünk
A hiedelmek jelentősen befolyásolják a halálról alkotott felfogásunkat. Azok számára, akik hisznek a túlvilágban, mint például a keresztények, a halál nem a vég, hanem inkább átmenet az örök életbe. E perspektíva szerint az ember megszerez "egy kastély az égen jelzálog és hitel nélkül, kis kerttel és folyóval, hogy a boldogság teljes legyen".
Ezeket a hiedelmeket azonban kritika is érte. Ludwig Feuerbach "Gondolatok a halálról és halhatatlanságról" című művében azt állítja, hogy a halhatatlanság nem az egyén, hanem a fajé; hogy az emberi méltóság végességünk elfogadásában és a kollektív emberiségben való örök keresésében rejlik. Ezek az ötletek többet tükröznek világi és humanista.
Halál a mindennapi életben
A halál is szerepet játszik abban, hogyan éljük meg a mindennapjainkat. A gyászjelentések olvasása például az élet és halál végtelen körforgásába kapcsol bennünket, emlékeztetve közös emberségünkre. Egy különös anekdota elmeséli, hogyan gyűjtött egy férfi nála fiatalabb emberek gyászjelentéseit rituáléként, hogy megerősítse magát az életben.
Más szóval, a halál állandó emlékeztető arra, hogy cselekedeteink és érzelmeink végesek, és ez arra ösztönözhet bennünket, hogy átalakítja hétköznapjainkat valami értelmessé.
A tudományos perspektíva
Tudományos szempontból a halál az életfunkciók visszafordíthatatlan megszűnése. Ez a megközelítés, bár pragmatikusabb, filozófiai vitákat is nyit a meghosszabbított élet etikájáról és a halál legyőzésének lehetőségeiről a technológiai fejlesztések, például a kriogenika vagy a mesterséges intelligencia révén.
Bár ezek az elképzelések futurisztikusnak tűnhetnek, egyértelmű kísérletet jelentenek a halál és a kielégíthetetlen emberi kíváncsiság és ambíció összeegyeztetésére. Meg tudja változtatni a tudomány a halálról és a halhatatlanságról alkotott nézetünket?
A halál az egyetlen esemény, amelyet mindannyian megtapasztalunk, de egyben az is, amelyről a legtöbbet kerülünk. A kulturális, filozófiai és tudományos dimenziókat integráló perspektíva elfogadásával nemcsak elfogadhatjuk, hanem teljesebben, nyugodt szívvel és elménkkel élhetünk.