El Cotard szindrómaA nihilista téveszme egy furcsa és nyugtalanító pszichiátriai betegség, amely kihívást jelent az orvosi megértés korlátai között. Ez a rendellenesség arra készteti az embereket, hogy elhiggyék, hogy meghaltak, nem léteznek, vagy hogy testük egyes részei eltűntek vagy lebomlanak. Ennek a rendellenességnek a bonyolultsága és pusztító hatása jól látható a tapasztalatokon Graham, egy beteg, akinek esete felkeltette a tudományos világ figyelmét.
Mi az a Cotard-szindróma?
El Cotard szindróma Először Jules Cotard francia neurológus írta le 1880-ban, aki elnevezte "délire de négation» (tagadási téveszme). Ez a rendellenesség a nihilista vagy depresszív téveszme extrém formájának tekinthető, és nagyon kevés embert érint a világon. A betegek szó szerint azt hiszik, hogy meghaltak, vagy azt állítják, hogy szerveik megbénultak, lebomlanak vagy egyszerűen nem léteznek.
Szélsőségesebb esetekben a betegek azt állíthatják, hogy nincs agyuk, mint Graham esetében. Vannak, akik még megtapasztalják hallucinációk hallási, vizuális vagy szaglási, amelyek erősítik a valóság hamis észlelését. Ezt a szindrómát gyakran súlyos tünetek kísérik depresszió, skizofrénia vagy neurológiai rendellenességek, például Parkinson-kór, sclerosis multiplex és fejsérülés.
Graham-ügy: Egy „élő halott” története
Graham esete az egyik leghíresebb a tudományos irodalomban Cotard szindróma. Miután öngyilkosságot kísérelt meg elektromos áramütéssel a fürdőkádjában, Graham szilárd meggyőződéssel ébredt fel: meghalt. Kijelentette, hogy teljesen elvesztette íz-, szag- és egyéb érzékét motiváció mindennapi tevékenységek elvégzésére, például beszélgetésre, evésre vagy társasági életre.
«A temetőben töltöttem az időmet, mert ez volt a legközelebb a halálhoz.– vallotta be a magazinnak adott interjújában New Scientist. Graham még azt is megemlítette, hogy úgy érzi, az agya már nem létezik, és kijelentette, hogy öngyilkossági kísérlete során "sütötte meg".
Orvosi diagnózis a tudományon keresztül
Graham diagnózisa lehetővé tette az orvosok számára, hogy tovább vizsgálják ezt a ritka rendellenességet. Pozitron emissziós tomográfia (PET) vizsgálatokkal a szakemberek megállapították, hogy Graham agytevékenysége feltűnően hasonlít egy olyan emberéhez, aki olyan állapotban van. eszik, érzéstelenítés vagy mély alvás. Dr. Steven Laureys szerint a Liège-i Egyetem, ez a kóros agyi aktivitás mintázata rendkívül ritka tudatos embereknél.
Ez a megállapítás arra utal, hogy az agyi anyagcsere súlyos csökkenése lehet felelős a megváltozott tapasztalatokért és képtelenség hogy helyesen okoskodjon a valóságról, amely jellemzi a Cotard szindróma. Bár Graham agya fizikailag sértetlen volt, a világról alkotott felfogása teljesen eltorzult, ami egy "zombi"-szerű létezéshez vezetett.
A Cotard-szindróma kiváltó tényezői
A pontos oka Cotard szindróma nem teljesen ismert, de a kutatók rámutatnak a kombinációra biológiai tényezők, neurológiai, pszichológiai és szociális. Számos tanulmány kimutatta, hogy ez az állapot összefüggésbe hozható:
- Neurológiai rendellenességek: Agyi sérülések, epilepszia és neurodegeneratív betegségek, például Parkinson-kór és sclerosis multiplex.
- pszichiátriai rendellenességek: Súlyos depresszió, skizofrénia és súlyos pszichotikus állapotok.
- Pszichológiai tényezők: Súlyos érzelmi trauma, stresszes események vagy a valóság torz észlelése.
- agyi rendellenességek: Csökkent anyagcsere az introspekcióért és önfelismerésért felelős agyi régiókban.
Kezelés: terápiák kombinációja
A menedzsment Cotard szindróma Ez orvosi és pszichiátriai kihívás. Bár nincs specifikus kezelés, multidiszciplináris megközelítést alkalmaznak, amely magában foglalja:
- gyógyszerek: Antidepresszánsok, antipszichotikumok és hangulatstabilizátorok a kapcsolódó tünetek, például a depresszió és a szorongás kezelésére.
- Elektrokonvulzív terápia (ECT): Súlyos és nehezen kezelhető esetekben alkalmazzák, amikor más kezelések sikertelenek voltak.
- Kognitív viselkedésterápia (CBT): Segít a betegeknek megkérdőjelezni és módosítani tévhiteiket.
- Szociális támogatás: A családtagok és a támogató csoportok beavatkozása döntő fontosságú a beteg felépülése szempontjából.
Graham esetében a pszichoterápia és a gyógyszeres kezelés kombinációja fokozatosan javította állapotát. «Már nem érzem, hogy meghalt az agyam, bár néha furcsa módokon érzékelem a valóságot"jelentette ki. Ez azt mutatja, hogy bár a fejlesztés lehetséges, a folyamat hosszú és összetett lehet.
El Cotard szindróma továbbra is lenyűgöző és félelmetes téma a modern pszichiátriában. Graham története rávilágít a korai diagnózis és az átfogó kezelés fontosságára ennek az egyedülálló állapotnak a kezelésében. A tudomány fejlődésével jobban megérthetjük a szindróma mögöttes okait, és új módokat találhatunk a betegségben szenvedők megsegítésére.